Tökéletes napnak indult... A parkolóban. 20. Rész (befejezés)

Annyira ragadtunk, hogy elmentünk venni egy üveg vizet, lemosni magunkat.
-Bolond vagy.-nevettem.
-Te kezdted.-nevetett Liam és kézenfogva lementünk a padig. Annyira jó érzés, hogy valaki szeret..magamért. Ilyenkor tudom észrevenni, mennyire beleszerettem Liambe...visszavonhatatlanul.
-Nem igaaz.. Mondtam, hogy hagyd abba de Te nem hallgattál rám.-mondtam. Louis és Eleanor már nem voltak ott. Harry viszont egyedül ült a padon, a térdére hajtva fejét.
-Mi a baja Harrynek?-kèrdezte Liam.
-Nem tudom.. Odamegyek megkèrdem, jó?-nehezen de méginkább félénken kérdeztem Liam pedig olyan aranyos szemekkel nézett rám, hogy teljesen rabul ejtett.
-Rendben. Majd itt a padnál várlak.-mosolygott. Teljesen meglepett, hogy ilyen jól reagállt Harryre de tetszett is mert ez azt jelentette, hogy bízik. Legalábbis bennem.
-Öt perc és itt vagyok.-csókoltam arcon és odasiettem Hazzához.
-Mi a baj, Harry?-kérdeztem aggódóan.
-Taylor nem bízik bennem..vagyis.. Odamentem hozzá és bocsánatot kértem és azt mondta, hogy nem baj..de jobb lenne ha békén hagynánk egymást..-ez is ismerős szöveg..most látom csak, hogy mennyiregbántottam Harryt amikor én is ezt mondtam neki.
-Sajnálom..-mondtam őszintén.
-A legrosszabb az, hogy már hallottam ezt a szöveget.-mondta Harry és előkapott egy twixet a zsebéből. Mindig ezt eszik, ha probléma van vagy ilyesmi.
-Harry én...-félbeszakított.
-Ne Lotti.. Ha kétszer mondják ezt akkor biztos van valami..méghozzá az, hogy hülye, béna és pöcs vagyok.-mondta Hazz.
-Igen Harry ezt tudjuk..legalábbis azt, hogy dinka vagy.-mosolyogtunk Harry pedig megölelt.
-Köszönöm.-súgta.
-Mit? Hogy le dinkáztalak-kérdeztem nevetve.
-Nem.-nevetett velem.-Hanem, hogy idejöttél.. Ott van Liam te meg idejössz hozzám.
-Mert a barátom vagy. Liam pedig bízik bennem.
-Hogy tudok kibékülni Tayyel?-kérdezte komoran.
-Vigyél neki óriási rózsacsokrot amibe ki van fehérrózsával rakva a neve..vagy valami ilyesmi. Tuti elérzékenyülne...-mondtam.
-Beválna?-kérdezte Harry és még valaki más. Ennek az idegen hangnak Liam volt a gazdája.
-Igen.. Ismerem Taylort.-mondtam Harrynek és Liamnek.
-Köszönöm cica.. Megyek, megveszem a csokrot. Majd beszélünk, sziasztok.-köszönt el Harry én pedig felálltam.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten,de hogy miért azt nem tudom.
-Semmi. Mert?-kérdeztem vissza.
-Olyan hirtelen álltál fel..azt hittem valami baj van.
-Miért jöttél ide?-próbáltam a legközömbösebben kérdezni de kihallatszott a hangomból a düh ami azért fúrkált ott mert azt hittem bízik bennem.
-Nem tudom.-mondta de biztos voltam benne,  hogy hazudik..vagy legalább is nem a valóságot mondja.
-Hát jó.-felkaptam a táskám és haza akartam volna indulni de megfogta a kezem..még sose húztak vissza, hogy ne menjek el. Liam annyi mindent megtesz amit Harry nem tett és ez eszeveszettül jó érzés..jó érzés, hogy fontos vagyok neki..és ezt akárhányszor mondom..csodás.
-Elmondod miért vagy ilyen ma? Mi a baj? Vagy, hogy mi volt ez..-megszakított.
-Látom, hogy...hogy még éreztek egymás iránt valamit.-ahogy kimondta rájöttem, hogy ez nem igaz..én már nem szeretem Harryt.. Úgy nem.
-Ez nem igaz Liam!-mondtam.
-De.. Látom, hogy néztek egymásra..látom, hogy ölelitek meg egymást.....már csak a puszit várom.-dünnyögte magának.
-Àllj le Liam Payne!! Én nem érzek semmit, de semmit Harry iránt. Nem szeretem Harryt..úgy, ahogy gondolod, úgy nem.
-De ő igen!-mondta Liam.
-Azért vesz Taylornak virágcsokrot? Ugyan Liam..miért nem érted meg, hogy Harryvel mind ketten szerelmesek vagyunk..DE NEM EGYMÁSBA!! Én beléd vagyok szerelmes!!
-Sajnálom.
-Mit?
-Hogy ennyire felkaptam a dolgot.. Most...hogy kimondtad...-magához húzott és megcsókolt.
-Szeretlek.-súgta. Nem kellett megszólalnom, hogy láthassa, én sem èrzek másképp.
Most vettem észre, hogy besötétedett.. Tél van és olyan hamar sötétedik.. Télről jut eszembe, hogy olyan az odő mintha ősz lenne...elég egy vastag pulcsi, hogy kijöjjek az utcára.. Vajon mindig ilyen a tél eleje Londonban?! Az elég fura lenne..főleg, hogy a kövi hétre fagy és hó várható...ajj. De miért gondolkozok most az időjáráson, amikor a nekem világot jelentő személy, védelmező karjai közt nyugszom?!
-Ú...mennyi az idő kicsim? 7-re otthon kell lennem, mert anyunak jön egy munkatársnője a családjával, vacsizni.. Eljöhetnél Te is..-ravaszul fintorgott.
-Nem tudom.. Majd legközelebb.-mosolyogtam.
-Az mikor lesz?-kérdezte csibészesen mosolyogva.
-Hát...nem tudom..-feleltem.
-Okés. Akkor én megyek...egyedül-sajnáltatta magát.
-Haha.. Szeretlek Liaam!-mondtam, mire megfordult és megpuszilt.
-Én is. Haza vigyelek?-kérdezte.
-Nem kell. Én még maradok egy kicsit.-mondtam.
-Oké. Amikor hazaértél hívj fel!-utasított én pedig bólogattam. Elment. Leültem egy padra és valaki hátulról megpuszilta a nyakam. Úgy meg ijedtem...nem tudtam hova fussak.
-Na ki jött el hozzád, Charlotte?!-kérdezte egy totál ismerős hang..
-Hagyj békèn!!-mondtam halkan amikor megismertem a hangját....