Minden rendben..egy ideig!;) :( 12.rész

Már este volt és én még mindig ott feküdtem a semmiben. Louis felhívott, hogy hol vagyok. 
-Fogalmam nincs, hogy hol vagyok Louis! Eltévedtem..sétálni mentem még dél után és eltévedtem. -Megtudod mondani, hogy kinézetre hol vagy? Vagy már túl sötét van?-kérdezte Liam a telefonban. 
-M..megtudom. Egy réten vagyok. Itt van egy gyönyörű virágos rét. 
-Oké.. Tudom hol vagy.! 
-Indulunk!-mondta Louis. 
 15perc múlva már ott álltak mellettem és vittek ki a rétről. Otthon Louistól nagy fejmosást kaptam. 
-Mi a csodáért vagy így szétszórva?-kiabált Louis. -H.. 
-Harry? Csodás.. Egy ilyen gyökér végett tűntél el.. És ha nem lenne barátságos ez a környék és arra járt volna egy elme roggyant azt elrabol? Mit csinálok szerinted? 
-Sajnálom. Amúgy meg mondtam, hogy csak sétálni mentem és eltévedtem. Nem vagyok térkép, hogy be tudjam határozni annak a városnak a nevét ahova eleve nem akartam költözni!-üvöltöztünk. Ismét hülyén magyaráztam, de Louis is értette mit akarok mondani. 
-Ó, sajnálom! Akkor menj vissza Washingtonba! Szervusz! 
Nagyon megbántott most Louis..Sírva felszaladtam a szobámba. Másnap nem mentem iskolába. Harry 10 órakor becsöngetett hozzánk. 
-Mit akarsz Harry? Nem voltam világos? 
-De..vagyis nem.! Nem értelek..Magyarázd el kérlek. 
-Nem érted? Nem bírunk egymás nélkül lenni.. viszont egymással sem. Ha te összebarátkozol valami csajjal akinek tetszel..amit nem csodálok.. akkor nekem az nagyon fáj.. viszont, ha én hülyülök Zaynnel akkor neked fáj.. 
-Oké.. ez stimmel. Ezért nem bírunk egymás nélkül lenni. mert én csak téged, te pedig engem szeretnél. De akkor miért nem lehetünk egymással? 
-Mert..Nem tök mindegy Harry? Úgy is visszaköltözöm Washington-ba! Többé nem találkozunk! 
-MI? 
-Jól hallottad..- már nem bírtam erős lenni..sírni kezdtem.- Louissal tegnap összevesztem, így visszaköltözöm. Holnap után indul a repülő, addig meg kell vennem a jegyet. 
-Oké. Mennyibe kerül? 
Most meg akarja nekem venni a jegyet, hogy előbb elmenjek? Hát jó..ennyit erről.. 
-300$ 
 -Oké..akkor a fősulis pénzemből veszek magamnak is egyet. 
-Mi? Nem Harry! Nem. Neked itt kell maradnod. 
-Csak, ha te sem mész el! 
-Harry kérlek menj most el..Kérlek. Később felhívlak. 
-Mindenképp hívj fel!
 -Rendben. Szia. 
 -Szia.
Harry elment én pedig egyedül voltam otthon. Összepakoltam az összes cuccom és elmentem megvenni a repülőjegyem..ami sajnos nem sikerült, ugyanis Louis iskolája a reptér közelében volt és pont jött ki.
Úgy akartam tenni, mintha meg sem látnám de elém lépett.
-Mit keresel itt?-kérdezte Louis. Liam ott állt mellette.
-Repülőjegyet veszek!-vágtam rá haragosan, de szívemet már könnycseppjeim égették.
-Biztos, hogy nem.-mondták tök egyszerre Liam és Louis.
-Igazából semmi közöd nincs hozzá Louis..legalább is azután, hogy tegnap te kértél meg.
-Ideges voltam.-szabadkozott.
-Rendben. Akkor én meg az idegességedet megfogom, kidobom a kukába és most pedig megyek és megveszem a jegyemet! Csá.
-Liam elmennél kérlek egy percre.?-kérdezte Louis Liamet, aki el is ment.
-Felesleges volt elküldeni Liam-et! Nem érdekelsz Louis! Csaknem 10 éve veled lakok, erre te tegnap este kidobsz a házból? Alig csináltam valamit..igen..igaz, hogy Harry miatt mentem el sétálni..de nem azért vesztem el. Viszont most miattad megyek el! 
-Ne Lottie! Kérlek.
Szerintem Louis is már majdnem sírt.
-Nagyon..nagyon sajnálom. Kérlek gyere haza és beszéljük meg.
-Nem Louis..
-Könyörgöm.
Végül belementem. Louis megbeszélte Liammel, hogy most nem tudnak együtt hazamenni, és Louissal hazamentünk. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, viszont otthon egyből beszélni kezdtünk.
-Lottie! Kérlek ne menj el! 
-De hisz te mondtad, Louis.
-Tudom..de nem gondoltam komolyan.. Nagyon ideges voltam Lottie...
-Mégis miért?-kérdeztem, de a hangom kissé magasabbra nyúlt.
-Hogy elveszítelek!-tört ki a csendből Louis.-Fi..figyelj Lottie!-hangja lágy, halk lett.- Szinte csak te vagy nekem..nem szeretnélek elveszteni.. Tuti, hogy nem mondok le rólad!
Hangja tele volt megbánással és fájdalommal..mindig is attól féltem, hogy egyszer így fogom látni Louist.
Mindig furcsa kapcsolat volt kettőnk közt..ami neki fájt az nekem is, ami neki örömet okozott az nekem is..és ez fordítva is így volt. Ezért tudtunk olyan jól kijönni mindig a vitákból. De ez most más..most azt mondta nekem, hogy menjek el.
Nem tudtam mit tegyek. Láthatta mert ismét megszólalt, de szemét lesütötte..
-Sajnálom. Megértem, hogy el akarsz menni de...
-Nem Louis..én nem akarok elmenni..te küldtél el..
-De nem gondoltam komolyan! Lottie! Te vagy a mindenem.. lehet, hogy hülyén hangzik de tényleg! Mindig is féltettelek. Mindig is foglak. Ha most elmész, valószínűleg utánad megyek a következő géppel. Előbb érek majd Washingtonba mint Te. Nem fogom hagyni, hogy elmenj!
Uhh..most nagyon sírni kezdtem. Éreztem a szánalmat, ahogy kiejti a szavakat..éreztem, hogy szánalmasnak érzi, hogy ezt tette.. Megbántam..mindent.
Louis odajött mellém a kanapéra és átölelt..hihetetlen hogy ekkora testvériség van kettőnk közt. Vállára hajoltam és ott sírtam tovább..de egyszer csak..megéreztem a vállamon valami nedveset. Louis is sírt. Felnevettem és sírtam tovább.. Azt hiszem a kibékülés megvolt. Louissal elaludtunk a sírásunkban, ami igen aranyos és egyben nevetséges is volt.