Nehéz körülmények Harryvel. 13.rész

Reggel az ágyamban találtam magam, valószínűleg Louis vitt fel. Hétvége van, és Ő nincs itthon. Lementem, hogy megnézzem hagyott-e levelet. A  hűtőszekrényre mágnessel volt feltapasztva egy kis cetli.
-Liammel találkozok és nemsokára jövünk! 9:20-kor mentem el!;) L. xoxo 
-11:43 van.. Jaj Louis neked mi a nemsokára?-gondoltam. Hirtelen rezgett a telóm, Harry sms-t írt.
-5 perc múlva találkozzunk a parkban. Légy szíves!
Nem akartam se elmenni, se visszaírni, de tudtam, hogy mindkettő be fog teljesülni, ugyanis hatalmas a vonzódásom Harry iránt..amikor csak van rá esély, hogy lássam ki kell használom. Válaszom, annyi volt csak, hogy rendben. Gyorsan felöltöztem és kimentem a parkba. Harry ott ült a padon és valamibe nagyon belemerült.
-Szia.-Köszöntem.
-Szia.
Valami nagyon nyomta.
-Mi a baj?-kérdeztem. Most teljesen elfelejtettem, hogy mit mondtam neki tegnap. Ha belegondolunk a legjobb barátomnak baja van..nem érdekel mit mondtam, segítenem kell neki.
 -Ö..összejöttem Taylorral.
Most teljesen lesokkolt. Mindig is tudtam..tudtam, hogy nem szeret..legalább is annyira nem amennyire mondogatta. Köpni-nyelni nem tudtam. Torkom teljesen kiszáradt, még sírni is képtelen voltam. Szinte lefagytam. Harry látta és meg akart ölelni..de én ellöktem.
-Hagyj.-nyögtem.
-Figyelj Cica..
-Kussolj! Hagyj békén! Ne Cicázz! Nem vagyok neked senkid! Tudhattam volna, hogy nem hihetek egy olyasfajta rossz fiúnak mint te.. Hisz Tökéletességének csak egy másik Tökéletesség kell. Csak gőzöm nincs mi a szarért tartottál eddig talomba..?!? Mi a szarért nem hagytad, hogy menjek az utamra?! 
Harry nagyon elszégyellte magát, de nem érdekelt. Most nem mentem el..most nem szaladtam el sírva. Most letojtam, hogy mi van. Ott álltam direkt, hogy rosszul érezhesse magát.
-Sőt..mi a pöcsért hívtál ide? Hogy ezt elmond? Oké. Gratulálok az ifjú párnak. Most már elmehetek? Amúgy csak kíváncsiságból..hány lányt hívsz ide most és mondod ezt el neki? 
-Figyelj Lottie! Sajnálom..azért hívtalak ide mert úgy gondoltam tudnod kell.. Amúgy egyáltalán nem tökéletesség kell nekem.
-Oh tényleg? 
-Te kellettél nekem.
-Komolyan? Mesélj még!-undokoskodtam.-Valószínű, hogy ezek után, hogy így átvágtál, hiszek neked..nem? HÁT NEM! Sőt Harry..undorodom tőled..-hihetetlenül fájt kimondani, úgy, hogy szinte a fele se igaz..
-Kérlek Lotti.Tudom, hogy mit gondolsz most..és a legfájdalmasabb az, hogy....igazad van..etettelek.. a végére már meguntam várni.. és megértem, hogy undorodsz hisz..
-HISZ ÖSSZEJÖTTÉL AZ EGYETLEN BARÁTNŐMMEL..! HISZ BEETETTÉL MIKOR TÖBB MINT EGY HÓNAPJA CSAK VELED ÁLMODOM..! HISZ ÍGÉRETET TETTÉL..! HISZ HAZUDTÁL..! Hisz Én hittem neked..
Hangom elhalkult, és mintha kitépték volna a szívemet..Iszonyatosan fájt..leírhatatlanul.
-De..ha hazudtál, mi volt az tegnap, tegnapelőtt és azok előtt? Egyáltalán mióta  jöttél rá, hogy nem felelek meg neked?-kérdeztem teljesen félredobva az előző témát.
Elmosolyodott én meg idegesen néztem rá.
-Lotti, te hallod miket beszélsz? Vagy gondolkodsz mielőtt leordítasz?-még mindig mosolygott. 
-IGEN.! Miért? Már megint mit tettem Mr.Styles? Vagy esetleg Uram..ha szólíthatom így.-gúnyolódtam.
Hihetetlen..annak ellenére amit most tett..még mindig voltam képes hülyéskedni VELE.. közben undorodnom kéne, ahogy mondom egyfolytában neki.
-Az egész amit mondasz butaság.. Hogy-hogy nem kellesz? Mindig is kellettél! Csak TE folyton ellöktél.. Másfél hónapja, hogy itt laktok és én másfél hónapja SÍROK MIATTAD esténként.. Tudod milyen furcsa ezt kimondani? Tisztában vagy vele, hogy az a csók a szülinapomkor, mekkora fájdalmat okozott? Ugyanis tudtam, hogy nem lesz folytatása.. Ha úgy vesszük TE raktál talomba engem.. ha úgy vesszük TE játszottál velem. Meg hogy miért nem hagytam szabad utat neked? Mert megvolt a hit! Hittem...bennünk.-most az egyszer csuklott el a hangja.. Teljesen felvilágosodtam. Igaza volt. De még is csak hazudott.. S..sírni szokott? Úr isten.. mit tettem vele?
Hihetetlenül rossz érzés, hogy úgy jöttem ide, hogy legjobb  barátjaként meg kell kérdeznem mi a baja, és azt kell hallanom, hogy én. Mindent elszúrtam már az elején.. Nem engedtem magam közel hozzá. Nem engedtem, hogy Ő közel jöhessen.. Szeretem és most el fogom..el kell viselnem azt, hogy a barátnőmmel lesz..
-Szerettelek Lottie! Most is szeretlek.. de tovább kell lépnem.
-És, ha Taylor észreveszi?-ez akaratlanul jött. Tudtam, hogy nem fogja először megérteni, hogy mire gondolok.
-Mit?
-Hogy...mindegy nem érdekes. Akkor legyen az amit mondtam pár napja? Jaj...-súgtam. 
Halkan felnevetett nekem pedig halk morgás tört fel a mellkasomból.
-Most már tudod.-mosolygott és könnybe lábadt a szeme.
-Figyu Harry. Sajnálom. Nem gondoltam, hogy ennyire sebezhető vagy pár buta szóval és egy kiabálással.
Tegnap vagy tegnapelőtt mikor ráordítottam, hogy ne legyen köztünk semmi..azzal adta fel. Én nem akartam, hogy feladja...csak nem akartam a barátságunkat tönkre tenni. Tudom, hogy már nem tehetem jóvá semmivel..
-T..tudom, hogy most már tényleg..tényleg vége van mindennek kettőnk közt, hisz későn jöttem rá. De hidd el, hogy nem akartalak megbántani Styles.. Nem akartam, hogy így legyen..
-Tudom Lottie! Nem baj.
-A frászt nem.. Tudom, hogy elkéstem de akkor is. Ez nagyon bonyolult most.. Most mondanám ki a legszívesebben mit érzek, de nem fogom.. Az úgy látszana, mintha azért tenném, hogy hátha kidobnád Taylort értem.ami lehetetlen.-dünnyögtem magamnak és Harry felnevetett. Nem azért mondtam mert az lenne a szándékom, hogy elvegyem Harryt csak mert csúnya vagyok..és pont értem, pont Taylort..lehetetlen- csak...
Össze-vissza beszéltem és Harry elkapta a derekamat és magához húzott. 2 ujjnyi volt köztünk..tudtam, hogy butaság lenne, ha hagynám, hogy megcsókoljon de annyira vonzott..aztán sikerült megemberelnem magam, valahogy.
-Ne Harry..Elég, ha azt mondod, hogy 'Cica tényleg nincs semmi' és kész..nem muszá..
Késő..megcsókolt. Mi a csodáért beszélek ennyit? Elég lett volna, ha egyszerűen odébb lépek..ajh..ez a csók..ez a csók óriási fájdalmat okozott egy ponton..viszont ugyan akkora sebet varrt össze mint amekkorát hagyott. Arra gondoltam, hogy ez talán a búcsú csók volt..
-H..harry..
-Cica. Szeretlek.
-De..de ott van Taylor..Nem hagyom, hogy pont miattam menjetek szét..
-Azt hittem nem örülsz nekünk..
-Női logika..-nevettünk.- amúgy meg mind a ketten a barátom vagytok.. Ha a saját boldogságom fontosabb lenne a tietekénél akkor nem lennék igaz barát. És hidd el túl fogom élni.
-De én nem.-nyöszörgött még mindig olyan közelről.
-Ha szakítanál vele...akkor is őrültség lenne, hisz utána nem lehetnénk együtt. Tudom, hogy szereted..és én is egészen megkedveltem, úgyhogy nem hiszem, hogy meg tudnánk b..bántani.-a mondatokat nehezen nyögdécseltem ki.-És, ha szereted akkor nem okozhat nagy gondot vele lenni.
-Elmondod mit szerettél volna annyira elmondani, csak nem akartál hülyének tűnni?-kérdezte én pedig lassan belekezdtem..
-Akartalak..mindig is! És azért löktelek el mert félek..nagyon félek, hogy nem vagyok elég jó...-félbeszakított.
-Mi az, hogy nem vagy elég jó? Miért becsülöd ennyire alá magad?-kérdezte, de arcunk még mindig oly közel volt.
-Mert te túl tökéletes vagy hozzám Harry!
-Ez nem igaz. de ebbe később kötök bele, mivel kíváncsi vagyok.-a mosolyom..végre.. olyan rég nem láttam ennyire őszintének már ezt a mosolyt.
-Hogy nem vagyok elég jó neked..és..és könnyen rájönnél és eldobnál..és én nem szeretnék csalódni..de csalódást okozni sem szerettem volna..
-Szeretlek. Mindig is szeretni foglak. De én nem vagyok képes együtt lenni Taylorral.-motyogta.
-Azért, hogy ne bánts meg, vagy azért mert nem szereted?-kérdeztem mosolyogva és ajkamba haraptam.
-Uhh..ezt ne..túl közel vagy és most nem tudsz elmenni mint a legelső matek órán.-az ajakharapásra mondta.
-Na?-kérdeztem csibészes mosollyal.
-Nem szeretnélek bántani.-mondta halkan..Ajkunk szinte megint egymásén volt de nem történt semmi.
-Na és Taylort?-kérdeztem
-Sokkal fontosabb vagy nála.
-De őt sem szeretnéd megbántani.nem?
-Nem..de itt az is fontos, hogy nekem mi a jó.
-De mondtam, hogy..
-De én nem tudok vele úgy lenni, hogy téged látlak a szemébe.
Elhallgattam...egy ideig.:D
-Nem érzel úgy iránta?-hitetlenkedtem.
-De..de nem annyira mint irántad.
-Ugyan Harry!
-Lennék vele de úgy, hogy fájdalmat látok Rajtad, úgy nem.
-Túl fogom élni! Hidd el! Csak ne bántsd meg.
-Miért ilyen fontos, hogy ne bántsam meg?-kérdezte..
-Mert..mert nem jó érzés, ha darabokra törik a szíved egy másik lány miatt akit ráadásul még barátodnak is tartasz.
Megölelt mire észhez kaptam.
-Harry! Louis nemsokára otthon van.. Lehet, hogy már rég haza ért. sietnem kell. Szi..
-Állj!-szakított félbe.- Hazaviszlek!
-Nem..most gyalog kell mennem.. 5 perc alatt otthon vagyok. Tényleg..!:)
-Oké. Majd hívj!
-Okés.. Szia.
-Szia.
Arcára nyomtam egy puszit és már ott se voltam.